Forbáth Imre

Forbáth Imre 

Forbáth Imre (Böhönye, 1898. nov. 10. – Teplice, Csehszlovákia, 1967. máj. 16.): költő, orvos, a csehszlovákiai magyar irodalom kimagasló alakja. Orvosi tanulmányait Bp.-en kezdte és Prágában fejezte be. 1919-ben részt vett a Tanácsköztársaság politikai és kulturális életében, majd emigrálni kényszerült s 1920-ban Prágában telepedett le. Első verskötete Bécsben a Ma kiadásában jelent meg; költeményeit az Út, a Korunk s több más lap közölte. Szerkesztésében jelent meg az első cseh Petőfi-kötet. 1936–38 között az osztravai bányászok orvosa volt s munkatársa az ott megjelenő Magyar Nap c. napilapnak. 1938-ban a hitleri uralom elől Londonba menekült s bekapcsolódott az antifasiszta mozgalomba.

1945-ben tért vissza Csehszlovákiába, rövid ideig külügyi szolgálatot teljesített, majd Teplicére vonult vissza s ez időtől csak az irodalomnak élt. Költészetében a társadalom kivetettjeinek lázadó érzéseit, a háborúk elleni szenvedélyes tiltakozást szólaltatja meg. Korai versein az avantgardista irányzat formalazító hatása érződik. Költészetének kialakulására a modern cseh és német szocialista irodalom is nagy hatással volt. – M. Versek (Bécs, 1922); Vándordal (Érsekújvár, 1923); A favágók (Pozsony, 1930); Panasz és remény, London, 1942); Mikor a néma beszélni kezd (Válogatott versek, Pozsony 1958); Csodaváró (Bp., 1967). – Irod. Nádass József: Amikor a néma beszélni kezd (Kortárs, 1959).

A csehszlovákiai magyar líra egyik legsajátságosabb képviselője, a dunántúli Böhönyén született 1898-ban. Az ifjú költő a Magyar Tanácsköztársaság bukása után először Nyitrára, majd Prágába emigrált; a szocialistákból és kispolgári lázadókból álló aktivista írók programját vallotta magáénak. A Ma adta ki Forbáth első verseskötetét (Versek, Bécs, 1922).

Második verseskötetében, az Érsekújvárott 1923-ban megjelent Vándordalban már tisztábban cseng a költő egy-egy eszméje, kisebb arányú a gondolatok káosza, de forradalmisága még mindig a társadalomtól különálló lázadóé" a kapitalizmust gúnyoló villoni csavargó-költőé.

Forbáth volt a huszadik század elején feltűnő modernista költői irányok legfőbb képviselője a csehszlovákiai magyar irodalomban. A húszas évek elején költészetében az expresszionizmus módszerei uralkodnak, de egy-egy verse már túlmutat Kassákék modernizmusán, és realista motívumokat is tartalmaz (A barátról, Anyámnak, Szolga éneke).

Forbáth költői fejlődésének csúcsát a Favágók című verseskötet jelenti, s elsősorban ez a mű tette ismerté a költő nevét a magyar irodalmi életben. A Nyugatban Illyés Gyula írt róla ismertetést: bírálja egyes fogyatékosságait, de így is "a fiatal magyar líra egyik legfigyelemreméltóbb alkotásának" tartja. A Pozsonyban 1930-ban megjelenő verseskötet nem jelent szakítást Forbáthnak itt ismertetett költői útjával: témaválasztásában erősen meglátszik a különcködő hajlam, képalkotásaiban pedig az avantgard hatása, de a költemények egy részében Forbáth magas művészi színvonalon teremti meg a szocialista líra első csehszlovákiai magyar alkotásait. A címadó költeményben már nem a lázadó, különcködő entellektüel, hanem a szocialista forradalmár énekli:

Mert édesebb bornál a bosszú,
Százszor finomabb:
Hej társaim! Gyullad már az erdő!
Igen ...! Pipacsnál pirosabb!!

Ekkor írt verseiben már kapcsolatot talál a szlovákiai élettel is, méghozzá a proletár internacionalizmus szellemében: néhány költeménye a hegylakó szlovák szegényember bánatát énekli meg (Egy tál krumpli, Szlovák tájkép, A fekete irtványon).

Utolsó költeményében, az 1938 őszén írt Látomásban megmutatja a második világháború előrevetett árnyékát. Forbáth 1938 után elhallgatott, Londonban volt emigrációban, a felszabadulás óta pedig a csehországi Teplicén élt; a szlovákiai magyar kulturális élettől elszigetelten. Verseinek válogatott gyűjteményét Mikor a néma beszélni kezd címmel 1958-ban adta ki a Szlovákiai Szépirodalmi Kiadó.